Bakancsot pucoltam a nappali közepén, kiterített újságpapíron, amikor a feleségem megkérdezte, hol van a fejlámpa. A fotel mellett már ott állt a félig bepakolt hátizsák, mellette a termosz, a térkép és két doboz müzliszelet. Péntek este volt, szombat hajnalban indultunk volna a Mátrába, a szokásos őszi körünkre: fel a gerincen, át a bükkösön, le a forráshoz, onnan pedig a kis hétvégi házunkhoz, ahol a túra után be szoktunk gyújtani a kályhába.
Ezek az esték nálunk szinte szertartásosak. A gyerekek a padlón ülnek és a térképet nézik, a feleségem a listát pipálja, én pedig a bakancsokat zsírozom, mert a bükkös avarja októberben mindig nedves. Ilyenkor már előre érzem a kályha melegét és a fenyőgyanta szagát, amit a kunyhó gerendái magukba szívtak az évek alatt.
Ahhoz viszont, hogy legyen tűz, fa is kell. A kunyhó mellett ott állt a nyáron kidőlt bükk két hosszú darabja, amit még fel kellett vágni. Bevittem hát a láncfűrészt a garázsból, hogy megnézzem, indul-e, és a második rántásnál a kezemben maradt a berántózsinór fogantyúja. A zsinór vége valahol a gép belsejében tűnt el.
Ezen a ponton a túra helyett már csak egy kérdésen járt az eszem, és erre pont a kerítés túloldaláról jött a válasz, a Péter Láncfűrész nevével együtt.
Ami a kerítésen át jött
Laci, a szomszédunk, épp a kukát húzta ki a ház elé, és meghallotta, ahogy a garázsban dohogok. Átszólt, mi a baj, én pedig felmutattam neki a zsinór nélküli fogantyút. Nevetett, és azt mondta, ez náluk is volt már, és nem kell miatta új gép. Ő a Péter Láncfűrész webáruház oldalán rendelte meg a berántó szerkezetet a saját fűrészéhez, és egy délután alatt kicserélte.
Ott a kerítésnél elővette a telefonját, és megmutatta. A peterlancfuresz.hu oldalán nemcsak gépek vannak, hanem rengeteg alkatrész is, márkák és típusok szerint rendezve, külön kategóriában a berántók és önindítók is. Laci azt is mondta, hogy ha az ember bizonytalan, melyik darab illik a gépéhez, bátran írjon nekik, mert szakmai tanácsot is adnak, és ő is így járt el először.
Este, a hátizsák mellett
Még aznap este, a félig bepakolt hátizsák mellett ülve írtam nekik egy rövid levelet. Leírtam, milyen fűrészről van szó, mellékeltem két fotót a szétnyitott burkolatról, és megkérdeztem, melyik berántó kell hozzá. A túrát nem halasztottuk el, szombat hajnalban elindultunk a gerincre, a fát pedig a kunyhóban maradt kevés száraz tűzifával pótoltuk.
Hétfőn megjött a válasz, egyszerű, tegező hangon, mintha egy ismerős szerelő írta volna. Megírták, melyik alkatrészt nézzem, én pedig leadtam a rendelést. Laci, amikor meglátta a csomagot a lépcsőn, átjött egy csavarhúzóval. A régi berántót tartó csavarokat kitekertük, a rugót óvatosan kiemeltük, és az újat a helyére tettük. A gép az első húzásra megszólalt, és Laci elégedetten bólintott, mintha az ő fűrésze lett volna.
A következő hétvégén már a fűrésszel együtt indultunk. A bükk két darabja egy óra alatt felvágva, a gyerekek hordták be a hasábokat a kunyhó oldala mellé, és este úgy pattogott a kályhában a tűz, ahogy kell. A túrát ezúttal fordítva csináltuk: előbb a fa, aztán a forrás.
Azóta, ha túrára pakolunk, a lista végén van egy új sor is: a fűrész. Péntek este, a bakancsok mellett azt is megnézem, ép-e a zsinór, éles-e a lánc, van-e benzin. A Péter Láncfűrész webáruház címét, a peterlancfuresz.hu linket pedig a térkép mellé, a túrás jegyzetek közé is felírtam, mert egy elszakadt zsinór miatt egyszer már majdnem fűtetlenül maradt a kunyhó. A kályha melege azóta is a kirándulás legjobb része, és a tüzet most már nem a szerencse, hanem a peterlancfuresz.hu oldalán rendelt kis alkatrész és egy jó szomszéd tanácsa gyújtja meg.